2015. október 10., szombat

6.rész

6.rész


.......-Szia cica.Tudtam hogy hívni fogsz.
-Szeretnék találkozni,ha lehet minél előbb-mondtam......



-Akkor jössz,amikor szeretnél,jöhetsz akár most is nyugodtan.Majd elfoglaljuk magunkat-válaszolta perverzen
-Ma már nem,de holnap akkor ráérsz?-kérdeztem 
-Rád mindig,drága.Délután érted megyek-hangján hallatszott,hogy nagyon örül annak amiért felhívtam,én ezzel ellenben már most megbántam,hogy megtettem.Ő volt a legutolsó személy akivel találkozni akartam de talán egy kis időre megint sikerül elfeledtetnie velem Jont és nekem most erre volt szükségem.Letettem a telefont majd befeküdtem az ágyamba.Jon folyamatosan küldözgette az üzeneteket mire én  kikapcsoltam a telefonomat,hogy még véletlenül se essek kísértésbe a neve láttán.Nyakig betakaróztam és így már készen voltam álomba sírni magamat a korai órák ellenére is.


 Reggel nyolckor léptek hallatára ébredtem fel.Bátyám járkált fel-alá a szobámba miközben a körmét rágta,ami arra utalt,hogy valamiért nagyon ideges lehetett.
-Lea!Végre felébredtél!-kaptam fel a fejét a mozgolódásomra.
-Mivel felébresztettél-ásítoztam 
-Ne haragudj,de láttam rajtad tegnap,hogy valami nagy baj van és már nem bírtam tovább,tudnom kell,hogy mi bánt!Bár le merem fogadni,hogy Jon-barátja nevét olyan gúnnyal mondta ki mintha mindig is utálta volna és ez megrémített.Soha nem az volt a célom,hogy miattam megutálja őt.
-Figyelj,miattam nem kell őt utálnod..-kezdtem de Luke a szavamba vágott.
-Nem kell?Lea,látom mit tesz veled érzelmileg az az idióta!És ne utáljam????Nem akarlak téged ilyennek látni.Soha.Nem fogom végig nézni azt,ahogy kikészülsz miatta!-nézett rám komoly és ellenkezést nem tűrő szemekkel.Nagy levegőt vettem és elmeséltem neki a tegnapi napot,aminek köszönhetően előtörtek az emlékek és a csók képe,a pillanat amikor megcsókolják azt a fiút akit nekem kéne csókolnom.Egy könnycsepp csordult végig az arcomon majd követte szépen sorjában őt a többi is.Luke megsimított a hátamat majd szorosan magához ölelt.
-Nem érdemelné meg,hogy miatta sírj-mondta miközben pulcsija  szélével a könnyeimet törölte le az arcomról.
-Tudom.De nem tehetek róla-sütöttem le a szemeimet.
-Amúgy nekem is hagyott egy üzenetet,de nem válaszoltam neki,nem akartam addig míg el nem mondod mi történt.De ezek után már nyugodt lelkiismerettel küldhetem el a francba-nyúlt bele zsebébe ahonnan mobiltelefonját halászta elő.
-Mi?Ne.Ne bánts ő nem érdemli meg,hogy...-ennél több szó nem jött ki a számon,nem tudtam olyan indokot felhozni,ami védené Jont.
-Te még ilyenkor is védeni próbálod?Ezt azért ne.Értem én,hogy szereted de legalább ilyenkor ne védd,és amugy is már elküldtem neki az üzenetet-mutatta felém telefonját,amin a következő üzenet állt:
"Hát tudod Jon,ezt nagyon elszúrtad.De azért remélem büszke vagy magadra,amiért a húgom miattad szenved :)!"
Ha eddig nem is most már biztos tudja.Ebből már biztosan rájön,hogy szeretem.És amint ez megtörténik soha többet nem fog keresni és előbb-utóbb teljesen el is felejt.Lehet így járnék a legjobban,ha ő nem keresne nekem valamivel könnyebb lenne elfelejtenem,bár ebben nem voltam teljesen biztos,szerintem még akkor is szeretni fogom mikor ő már rég boldog házasságban fog élni valakivel én pedig itthon fogok ülni reménykedve hátha meggondolja magát és engem választ.Bár nem okolom őt ha ez nem így lesz,én se magamat választanám a helyébe,hiszen bennem semmi különleges nincsen,pont olyan lány vagyok,akit bárhol találhat.
Beszéltem még egy keveset a bátyámmal majd a fürdőszoba felé vetettem az irányt.Gyorsan vettem egy forró zuhanyt,ami mint a legtöbb esetben most is kicsit lenyugtatott és így már valamivel jobb lelki állapotban sétáltam vissza a szobámba.A szekrényem mélyéről előhalásztam egy egyszerű toppot és  sortot majd egy leheletnyi smink segítségével sikerült valamennyire eltüntettem a sírás jeleit arcomról.Egyhangúan ballagtam le a konyhába,ahol Carolinet és anyut a konyhaasztalnál beszélgetve találtam.
-Jó reggelt-biccentettem feléjük,amint Car meglátott a nyakamba ugrott majd aggódó szemekkel méregette az arcomat.
-Luke este mesélte milyen állapotba jöttél haza és hogy mennyire aggódik érted.Hogy vagy most?
-Megleszek-hazudtam és próbáltam egy mosoly félét kierőltetni magamból,kisebb nagyobb sikerrel.
-Nyugi.Találni fogsz egy sokkal jobb pasit,hidd el nekem-kacsintott rám.Válaszom erre is csak egy hamis mosoly volt,hiszen nem értene meg,hogy nekem nem más hanem csakis Jon kell,ezért inkább elkerülve a további kínos kérdéseket a hűtő felé vettem az irányt,gyorsan megreggeliztem majd a délelőtt további részét sorozat nézéssel töltöttem,amit négy órakor a telefonom csörgése szakított meg.
-Helloka.Itt vagyok a házatok előtt-hallottam Cody izgatott hangját telefonomba.
-Megyek-tettem le majd felkaptam táskámat az ágyamról és már indultam is.Az ajtón kilépve rögtön megpillantottam a falnak támaszkodó Codyt,aki egyből rámvilantotta macsó mosolyát,felém lépett majd két 
puszival köszöntött,tekintete megállapodott a számon,aminek következtében rosszallóan néztem szemeibe.
-Ne aggódj,megígértem,hogy nem csókollak meg amíg te magad nem kérsz meg rá-húzta sunyi mosolyra a száját.Már most haza akartam menni...Pedig még el sem indultunk.
-Jobb ha indulunk is,el szeretnélek vinni az egyik kedvenc helyemre és az legalább fél órára van innen-mondta mire én bólintottam és megindultam Cody után.Az út számomra rémunalmasan telt,mindvégig saját magáról beszélt ,engem szóhoz sem hagyott jutni még mindez rendben is lett volna,mivel nekem nem is igazán volt kedvem megszólalni sem de ez a srác egész idő alatt olyan dolgokról beszélt amik engem a legkevésbé sem érdekeltek.
-Na itt is lennénk,tuti imádni fogod ezt a helyet,haverjaimmal mindig idejárunk-álltunk meg egy kisebb kocsma előtt.Ez a hely sem kívülről sem belülről nem nyerte el a tetszésemet,minden asztalnál részeg emberek beszélgettek,nevetgéltek,az egyik ilyen társaság asztala mögött foglaltunk helyet.
-Ki adnak egyáltalán itt nekünk bármit is?Még egyikünk sincs 18-világosítottam fel
-Emiatt ne aggódj,ismerem a tulajdonost,nekem bármit kiadnak.Megyek is  és hozok valamit inni-állt fel majd a pult irányába indult.Addig én 21.századi lányhoz illően ránéztem a facebookra.Már éppen be akartam zárni,amikor a szemem megakadt az egyik posztolt képen.Jon volt rajta megjelölve amint Jenifer arcárt puszilja.Mindkét fél arcán az ittasság jelei látszottak de ez érdekelt most engem legkevésbé.Úgy éreztem magamat mint akinek kiszakították szívét a saját mellkasából.Ennyi.Elég volt.Ma nem akarom ezt érezni tovább ,ő is képes másvalakivel boldog lenni hát ma nekem is menni fog és az sem érdekel ha ezt a későbbiekben majd jól megbánom,már semmi nem érdekelt.Cody két pohárral és ha jól láttam egy whiskys üveggel tért vissza.Lepakolta azt asztalra szerzeményeit majd ő maga is helyet foglalt mellettem.Felkaptam az üveget és az egyik poharat az asztalról,teli töltöttem majd egy húzásra legyűrtem,égető érzést véltem felfedezni a torkomban de nem akartam mást mint legalább egy napra kikapcsolni és elfeledni a fájdalmat.Rögtön töltöttem magamnak a következő adagot.Cody csak tátott szájjal pislogott felém.
-Wow.Te aztán tudsz inni,de azért hagyj nekem is-nevetett majd átvette a kezemből az üveget és öntött magának is.Már a második pohár után kisebb szédülést éreztem és ez egyre erősebb lett minnél többet ittam.Az idő teltével Cody közelsége sem zavart,fejemet ölébe hajtottam és úgy nevetgéltem,tudtam,hogy élvezi a helyzetet és amiért én egyre kevesebbet ellenkezdtem úgy bátorodott fel ő is.
-Ki kell mennem a mosdóba-próbáltam felállni de ha Cody nem kap el biztos,hogy a padlón kötök ki.
-Azt hiszem el kell,hogy kísérjelek-fogta meg a derekamat és a mosdóhoz vezetett.Amint elengedett egyensúlyomat újra elvesztettem és nagy szerencsémre a fal pont mögöttem volt így annak dőltem.
-Talán túl sokat ittam.Kicsikét-szédelegtem.Cody a vállamra tette a kezeit majd mélyen a szemeimbe nézett.
-Lea,meg kell mondjam,hogy soha nem láttam még lányt így inni és úgy látom nem igazán bírod jól a piát-mondatára mire egy kis kuncogással reagáltam és most az én szemeim ragadtak le az ajkain,közelebb hajoltam és belesúgtam a fülébe.
-ÉN akarom,hogy megcsókolj
Elégedett mosollyal tett eleget kérésemnek,olyan szenvedéllyel csókolt,mint még eddigi életembe soha senki,csókja közben a hajamba túrt majd a nyakamat vette célba miközben kezei már a testemen kalandoztak.Az én kezeim a pólójának anyagát markolásztak,azon nyomban le akartam tépni róla az összes ruhadarabjával együtt.
-Figyelj,szerintem menjünk haza hozzánk-nyögte az arcomba mire én helyeselően bólintottam.Megragadta a derekamat és együtt kibotladoztunk a zajos kocsmából.Még mindig alig álltam a lábamon de a rosszullét érzése Cody csókja után teljességgel megszűnt.
-Ez így nem lesz jó,nem lakok messze de mire veled ilyen állapotban oda jutok az egy örökké valóság lesz szóval majd cipellek a hátamon,ugorj csak fel-fordított nekem hátat mire én kérését teljesítve ugrottam hátára.kezeimet összekulcsoltam a nyaka körül és már indultunk is.Elképzelésem sincs mennyi idő telhetett el mire megérkeztünk,de a következő dolog amire feleszméltem az az volt,hogy Cody szobájában állok ismét a falnak támaszkodva.
-Megkaphatom a telod?Szeretném tájékoztatni a szüleidet,hogy mivel ma rosszul lettél itt fogod tölteni az éjszakát és vigyázok rád-elővettem zsebemből  a kért késszüléket majd a kezébe adtam.
-Jó estét!Cody vagyok.Annyit szeretnék mondani,hogy Lea kicsit rosszul lett az este,semmi komoly de a szüleimmel jobbnak látjuk,ha itt maradna.Ne aggódjon vigyázni fogunk rá!-szólt bele a telefonba,ennek természetesen a fele sem volt igaz,hiszen Cody szülei még csak itthon sem voltak és valószínűleg a létezésemről sem tudtak.
-Megoldva,maradhatsz-dobta le ágyára a telefonomat majd felém vette irányát.A falhoz szorított és először csak lágy csókokat lehelt ajkaimra majd csókjai egyre hevesebbé és szenvedélyesebbé váltak.Kezeim a pólója alá csúztak és abban a percben amint  megtapintottam kockás hasát, megszabadítottam ruhadarabjától, ő is így tett az én felsőmmel majd csókolózva hátráltunk ágya felé,hatalmas extázisban voltam nem tudtam mit cselekszem még saját magamról is alig tudtam,de az az egy tény viszont  tudatosult bennem hogy kívánom őt,még pedig nagyon.
-Most végre az enyém leszel!-fölém mászott majd újra az ajkaimra tapadt,miközben csókolt keze hátra felé vándorolt a melltartóm kapcsához,amit egy rutinos mozdulattal lehúzott rólam.Ajkaival csókolta,gyengéden harapdálta nyakamat majd szép lassan haladt lefelé ,végig csókolta melleimet,hasamat és amint a nadrágom széléhez ért megnyalta ajkait.Kigombolta,lehúzta a cipzárt és kapkodva rángatta le rólam a sortot,bugyim fölé hajolt  fogai közé fogta és ennek következtében ez a ruhadarabom is a többi sorsára jutott.Apró puszikat lehelt combjaimra közelítve a nőiességem felé,szívem egyre hevesebben vert és apró nyögések hagyták el számat.Megfogta lábaimat és szélesebbre tárta maga elött,amint ajkai egyre csak közelítettek én éreztem,hogy minél nedvesebb vagyok,amint elérte célját egy nagyobb nyögés hagyta el számat.Hevesen kezdett el nyalni és a következő pillanatban már nem nyelvét hanem ujjait éreztem magamban,egyszerre kettőt.
-Cody,kérlek-nyögdécseltem,miközben csak még nagyobb erőbedobással ujjazott tovább és éreztem,hogy már közel vagyok az orgazmushoz.
-Nem hagyom hogy így élvezz el-húzta ki ujjait belőlem.Pózt váltottunk most én voltam az aki főlé hajol és apró csókokkal kényezteti testét.Övével bibelődtem egy keveset majd szinte letéptem róla nadrágját és vele együtt bokszerét is.Megragadtam férfiasságát majd kezemet  fel-le kezdtem húzogatni rajta minél gyorsabban tempóban,csukott szemmel élvezte kényeztetésemet és ajkát egy hangos nyögés hagyta el amikor immár számmal kényeztettem tovább.Példáját követve én is abbahagytam mielött elment volna.
-Biztos,hogy akarod?-kérdezte Cody miközben kezét combomon pihentette.
-Igen,de..
-De?
-Még szűz vagyok-nyögtem ki
-Megígérem,hogy óvatos leszek-mosolygott rám majd újabb heves csókolózásba kezdtünk,lábaimat ismét széttárta majd egy erőteljes lökéssel már magamban is éreztem,a kellemetlen érzésre kicsit felszisszentem,Cody egy újabbat lökött csípőjével és lassan kezdett el mozogni,a percek múltával a fájdalom élvezetté kezdett alakulni és Cody is gyorsított tempóján.A szobát nyögéseink és zihálásunk töltötte be.
-Ah,én...-Cody szavaimra gyorsabbra vette a tempóját az érzés az egész testemet átjárta és együtt értünk el a csúcsra.Zihálva nyomott egy csókot számra,majd kicsúszott belőlem és kimerülten aludtunk el egymás karjaiban.

 Reggel kínzó fejfájásra ébredtem egy meztelen fiú karjaiban,egy szobában ami nem a sajátom volt.Mégis mi történt?Próbáltam összeszedni a gondolataimat.Fejfájás,ez biztosan a másnaposságra utal tehát ittam és azt tudtam,hogy Codyval voltam de mégis,hogy kerülhettem az ágyába?Ugye nem?Nem.Az lehetetlen.Becsuktam a szemem,és az emlékképek rögtön elárasztották az elmémet,nem emlékeztem mindenre tökéletesen de a lényeget tudtam.Lefeküdtem vele,annak ellenére,hogy nem is szeretem csupán csak magával ragadott a rosszfiús bája és a vágy,na meg az alkohol.Fészkelődésemre a mellettem fekvő Cody is mozgolódni kezdett.
-Szia,szívi-nyomott egy puszit az arcomra és én ettől rögtön kétségbe is estem.
-Figyelj,felejtsük el a tegnap estét,sokat ittam nem tudtam gondolkodni,szóval ne haragudj de kérlek csak felejtsük el-kezdtem el öltözködni.
-Mi?Hogy vagy képes olyat kérni tőlem,hogy felejtsem el a tegnap estét?Csodálatos volt,,sok lánnyal voltam már de te..-simitott végig karomon,érintésétől bizsergő érzés fogott el és ha nem kaptam volna el időben fejemet ajkaink ismét találkoztak volna.Szemeiben a harag lángja égett,kezét ökölbe szorította és így mászkált fel-alá a szobában mígnem megállt a fal mellet és egy hatalmasat ütött bele.Ijesztő látvány volt ilyen idegesnek látni,kisebb szívrohamot kaptam miután elém lépett és olyan közel hajolt,hogy ajkaink már szinte súrolták egymást.
-Nem tagadhatod le,hogy akartad,ahogy azt sem,hogy élvezted!Mondhatsz bármit,de jól tudom,hogy ebben a pillanatban is kívánsz engem-sziszegte.Szívem a torkomban dobogott,tekintetem egy pillanatra elveszett az övében és szavai igaznak bizonyultak.Attól függetlenül,hogy nem szerettem egyfajta erőteljes vonzalom volt kettőnk között,ami most arra késztetett,hogy megcsókoljam őt.Tettem kicsit váratlanul érte de vadul viszonozta csókomat.A forróság és vágy izott a levegőben,hirtelen erős karajaival az ölébe kapott s a következő pillanatban már az ágyán találtam magamat.Ismét elvesztettem az irányitást és átadtam magam vágyaimnak.Kegyetlenül téptük egymás ajkait,apró csókokkal jártam végig teste minden porcikáját és ahogy egyre lejjebb haladtam,annál erősebben húzta hajamat és apró sóhajtások hagyták el száját.Megálljt parancsoltam magamnak,tudtam,hogy ha most nem állok le ismét ugyanazt a hibát követem el,mint részegen.Cody látta,hogy készülök  felállni ezért karomat megragadva húzott vissza maga mellé és egy vad csókkal zökkentet vissza.
-Nem fogsz elmenekülni előlem-kezeivel bugyin keresztül simogatta vággyal teli testrészemet,ajkaimat harapdálva huzódtam tőle távolabb
-Ne haragudj,de nekem ez nem fog menni-Cody kijelentésemre ismét láthatólag dühös lett és feltápászkodott ágyáról.
-Tudom,hogy most is akartad,nem tudsz nekem ellenállni,ez tegnap este is bebizonyosodott-kezdett el öltözködni.
-Nem szabadna többet találkoznunk-kaptam magamra pólómat és nadrágomat.
-Lehet,de fogunk -húzta magabiztos mosolyra száját.Nem álltam le vele veszekedni de magamban tudtam,hogy ez nem történhet meg.Ha vele vagyok kétségeim támadnak afelől,hogy vissza tudom e fogni magam a közelében.Elképzelésem sincs ,hogy tud egy olyan srác kiváltani ilyet belőlem akit nem is szeretek.Haza kísért és puszival váltunk el egymástól bár tudtam,hogy ő nem ezt szerette volna.A házba érve aggódó szülői tekintetekre lettem figyelmes,viszont hamar ki tudtam magyarázni a dolgokat és nem lett belőle semmi baj.
-Kicsim,mielőtt még elfelejtem,Jon itt járt és téged keresett.Nem tudom miért de nagyon szeretett volna beszélni veled,megigértette velem,hogy adjam át neki,hogy keresett és hívd fel ha hazaértél-vázolta fel anyu,Jon neve hallatán görcsbe rándult a gyomrom és szívem vadul kalapálni kezdett.Hát még is érdeklem annyira,hogy felkeressen,elöntött a boldogság érzete ám csak pár pillanatig tartott,mivel eszembe jutott a tegnap posztolt facebookos kép.
-Nem fogom felhívni,ha esetleg a késöbbiekben is keresne mondjátok meg neki,hogy nem vagyok rá kíváncsi-közöltem majd elindultam a szobám felé és az ajtót magamra zártam és az ágyon fekve elmerültem gondolataimba.Képes voltam lefeküdni egy olyan fiúval,akit alig ismerek ráadásul nem is szeretek,közben ott van Jon akit mindennél és mindenkinél jobban szeretek mégse válaszolok egyetlen üzenetére sem,nem leszek az a lány aki azt játssza,hogy minden rendben van miközben ennek a fele sem igaz.


*Jon*

 Egy parkban sétálgattam magányosan,cikázó gondolataim nem hagyták nyugodni elmémet.Nem tudtam mi tévő legyek és mihez kezdjek most.Lea nem válaszolt üzeneteimre de még a hívásaimra sem.Tegnap este elmentem hozzájuk,hogy meg tudjuk beszélni a dolgokat de nem találtam otthon.Hova menekülhet el egy összetört szívű lány?Jól tudtam,hogy a szenvedésének oka én vagyok,Emiko mindent elmondott.Abban biztos voltam,hogy nem vagyok neki közömbös,de azt álmomba se mertem volna gondolni,hogy ennyire szeret,ha mindezt tudtam volna biztos nem az orra előtt smároltam volna Jeniferrel,bár erről nem igazán én tehettem,hiszen ő vetette rám magát.Nem tagadóm,hogy cselekedetét egy kicsit is bántam de így utólag a lelkiismeret elég erősen jelen van bennem.A meccs napján Jeny-vel mentem haza,mivel a lányokat nem találtam meg.Egy csodálatos estét töltöttünk együtt,azt állította végleg szakított barátjával és most már végre az enyém lehet.Az éjszaka folyamán elmentünk egy buliba is ahol Jeny ismét holt részegre itta magát és más fiukkal flörtölgetett.Ennek ellenére mégsem dobtam ki,ma délután is hozzá készülök,de nem tudom ez e a helyes út.Utolsó próbálkozás révén kikerestem Lea nevét a névjegyek közül és már hívtam is.







2015. október 1., csütörtök

5.rész

5.rész

      Sziasztok!Nagyon,nagyon sajnálom,hogy ennyit csúsztam az új résszel.Igyekszem tényleg betartani a heti legalább 1 részt még ha most nem is sikerült.A 6.részt még a héten kirakom nektek mivel ez egy kicsit rövidebb rész is lett és szeretném behozni a lemaradásomat is :).


 Hogy mi történt tegnap este Jonéknál?Őszintén szólva azt én is szeretném tudni,mivel Jon nagyon kiismerhetetlenül viselkedett aznap.Egyik pillanatba mintha még meg akart volna csókolni a következőben pedig már lélekben teljesen máshol járt,átadta magát gondolatainak mintha én ott se lennék.Tehát most tippem sincs,hogy is állunk egymással,annyit viszont biztosan tudok,hogy ilyen jó estém még soha nem volt, már pusztán a közelsége és az a tudat,hogy egy légtérbe tartózkodhatok vele boldoggá tett.Családja is szinte rögtön a szívemhez nőtt,anyukája rettenetesen kedves, kisöccse pedig maga a megtestesült cukiság.Újabban azon kaptam magamat,hogy tegnap óta csak még jobban szeretném,hogy viszont szeresen Jon. Minél jobban megismerem,minél több időt töltök vele annál inkább fokozódnak az érzéseim.

 Miután Jon hazahozott kimerülten zuhantam be az ágyamba és másnap délig aludtam. Ruháiban felkelni elmondhatatlan érzés volt,szívem szerint vissza se adtam volna neki,az összes ruhadarab hozzám nőtt.De természetesen ezeket nem tehetem a saját tulajdonommá,tehát ébredés után gyorsan bedobtam őket mosásba,hogy a legközelebbi találkozásunkkor kifogástalan állapotban adjam őket vissza.

  Teltek,múltak a napok eseménytelenül.A Jonnal  facebookon való esti beszélgetések mindennapossá váltak de nem hívott el sehova,nem mutatott különösebb érdeklődést felém és nem is hívott fel..Ez mind kissé kiakasztott de mindvégig a meccs napja lebegettem a szemem előtt,hiszen akkor újra találkozunk és biztosan minden megváltozik majd,talán azon a napom végre megteszi felém az első lépést.
  A meccs napja előtti estén Jon felhívott és közölte,hogy velünk tart egy nagyon jó barátja is,akinek már  sokat mesélt rólam és alig várja,hogy megismerjen.Nem tudtam,hogy a hír hallatán sírjak vagy nevessek e az előző "barátos" sztoriból kiindulva.Eldöntöttem viszont ,hogy nem fogok rágörcsölni a dologra,hiszen azzal csak magamnak teszek rosszat.Szóval most a boldog,magabiztos és határozott Leát kell mutatnom Jon előtt és akkor nem történhet semmi baj.
  Másnap reggel izgatottan pattantam ki az ágyamból és hiper sebességgel készülődtem össze.Apu elvitt a pályaudvarig,ahol Jonnal és még a  számomra ismeretlen barátjával kellett találkoznom.Hamar megtaláltam őket,egy padon ücsörögtek és láthatólag igen jól szorakoztak.Jon észrevette engem,ahogy feléjük sétálok és odarohant elém.
-Szia.Már vártunk.Bemutatom neked Emikot,nagyon régóta barátok vagyunk már alig vártam,hogy megismerd.-egy japán lány mosolygott rám,kedvesnek tűnt és attól függetlenül,hogy lány és Jon barátja én is kedvesen mosolyogtam vissza rá.Próbáltam a dolgokhoz tényleg pozitívan állni és tanulva az előző hibámból nem rögtön arra következtetni,hogy köztük több van mint barátság.
Így hárman indultunk el a vonat felé,meglepően hamar megkedveltem Emikot és a mi társaságunktól zengett az egész vonat,az utasok nem néztek ránk túlzottan kedvesen de ez egyikünket se érdekelte igazán,viszont bármennyire is szimpatikusnak találtam ezt a lányt,minden egyes alkalommal mikor Jon ránézett elöntött a féltékenység és képes lettem volna Emiko arcába üvölteni,hogy még csak rá se merjen nézni Jonra mert ő az enyém!Vélhetőleg látszottak is rajtam a féltékenység apróbb jelei, mivel Jon miután leszálltunk a vonatról mellém lépett és a felém hajolt.
-Rá nem kell féltékenynek lenned,nem a fiukat szereti-suttogta a fülembe mire én döbbenten néztem rá.Akkor ezért vannak ők ilyen hosszú ideje jóba,hiszen normális estbe szerintem nem igazán létezik fiú-lány barátság.Ez a hír viszont teljesen megnyugtatott.Emiko nem jelent nekem veszélyt,féltékenység nélkül jóba lehetek vele.
-Látom örülsz-nevetett fel Jon.Ajj nem igaz,hogy mindig képes  leolvasni az arcomról az érzéseimet.Válasz helyett,inkább sietősen előre sétáltam a Japán lány mellé.Felszálltunk a metróra és fél óra metrózás plusz negyed óra sétálás után megérkeztünk a focipálya elé.
-Nekem hátra kell mennem a többiekhez,fél óra és kezdünk,ti addig keresettek helyet-mondta majd Emiko elé lépett és megölelte,én csak egy gyönyörű mosolyt kaptam tőle,amitől most egyáltalán nem a szokásos melegséget hanem a csalodottságot éreztem.Borzasztóan rosszul esett,hogy még egy ölelést se kaptam tőle,szerintem azért annyira vagyunk jóban,hogy minimum megöleljen.Szomorúan ballagtam Emiko után.Leültünk középre az első sorba,hogy mindent tökéletes lássunk majd.Beszélgettünk így hamar elment az idő a kezdésig,de már közel sem voltam olyan izgatott és boldog,mint a nap elején.A 2 csapat megjelent a pályán és az én szemem rögtön kiszúrta őt.Már fájdalmasan jól nézett ki és nem is tudtam másra figyelni a pályán,csakis rá,minden egyes mozdulatából sugárzott a tökéletesség és mindezek mellett végig kitűnően focizott,3-0ra meg is nyerték a meccset. Emikoval már indultunk is volna gratulálni neki,amikor a hátsó sorból egy szőke lány rohant elképesztő gyorsasággal a pálya felé és léptei csak Jon előtt állapodtak meg,nyakába vetette magát majd legnagyobb fájdalmamra megcsókolta.A szemeim rögtön megteltek könyekkel és még az se érdekel,hogy a mellettem álló Emiko látja milyen állapotba vagyok.Ismertem ezt a lányt,Jenifer volt,akivel "állitolag"semmi nincs köztük.Jon hazudott nekem,ezt egyáltalán nem mondanám semminek.Fizikai fájdalmat jelentett az,hogy látom őket így ezért inkább  elfordultam és gyors léptekkel indultam el az ellenkező irányba,azonban nem jutottam túl messzire,kezeimet valaki megragadta.Könnyes szemekkel pillantottam meg Emikot aki szomorúan és kicsit ijedten nézett rám.
-Te szereted őt-csak aprót bólintottam,mire újabb könnyek kezdtek potyogni a szememből és most már nem tudtam tovább visszatartani,rámtört a heves sírás.Emiko átölelt és próbált megnyugtatni.Egy jó 5 percig álltunk így.Fájt.Rettenetesen.Az ember,akit szinte a legjobban szeretek a világon egy másik lánnyal csókolozott a szemem előtt.Mindenre fel voltam készülve csak erre nem.
-Figyelj,én szeretnék hazamenni.Menj nyugodtan vissza Jonhoz,de ha nem haragszol én nem igazán szeretnék a közelébe tartozkodni,szóval szerintem tényleg indulok-hüppögtem
-Viccelsz?Eszembe sincs egyedül hagyni téged!Jon ünnepeljen csak a kis ribancal.Én veled megyek!-megkönnyebülten öleltem meg,hihetetlen,hogy fél napja ismerem és máris kedvel annyira,hogy ezt megtegye értem.Elindultunk együtt és megálltunk egy közeli pizzázóban kajálni.Mondtam Emikona,hogy most egy falat se menne le a torkomon,de közölte,hogy mégpedig ennem kell és,hogy nem tehetem ezt magammal egy fiú miatt.Belementem a dologba de a pizzám nagy részét így is otthagytam,Emiko segitségétől függetlenül ugyanúgy borzasztóan éreztem magamat és fejembe folyamatosan a csók játszodott le,a jelenet beleégett a fejembe és csak újabb könnyeket csalógatott ki a szememből.
-Na elég ebből!Szépen elmegyünk a mosdóba és rendbeszedlek!-sóhajtva követtem.A mosdó tükrébe nézve kis hiján frászt kaptam magamtól.Borzasztóan néztem ki.Orrom,arcom és szemeim vörösek voltak,szemfestékem pedig teljesen elkenődött.Emiko táskájában kotorászott miközben én az arcomat mostam.
-Tessék itt egy törölköző és egy szempillaspirál,ezek majd segítenek
-Minek hordasz te magadnál törölközőt?-néztem rá kérdően
-Hát látod,sose árt-mosolyodott el.Sikerült magamnak egy valamivel normálisabb külsőt teremteni,most már csak úgy néztem ki mint,aki egy hete bőg.Emiko telefonja hirtelen megcsörrent és kijelzőjén Jon neve villogott,nem vette fel és ezért nagyon hálás voltam neki.
-Jó háromnegyed óra kellett neki hozzá,hogy észrevegye,hogy eltüntünk-motyogtam.
-Ja,Jenifer biztos megint lekoptatta..
-Hogy érted azt,hogy megint?Te ismered ezt a csajt?
-Ahha.Jon az egyik legjobb fiú barátom mindent elmond nekem.Lassan másfél éve hülyíti ez a lány.Jenifer egyáltalán nem szereti őt csak akkor jó neki mikor a pasijával éppen összevesznek vagy ha kell neki valaki,akit ugráltathat és kedvére dughat meg bármikor.Kihasználja és én ezt meg is mondtam Jonnak de hát beszélhetek én neki...Nem érdekli.Hiába mondja azt nekem,hogy jó többet akkor nem beszélek vele,a csaj úgyis addig könyörög míg vissza nem fogadja.Tehát nincsenek ők együtt csak érted...Te sokkal jobbat érdemelsz Lea!Gyönyörű lány vagy,szóval kérlek ne az ilyen idiótákkal foglalkozz!-teljesen lesokkolódtam Emiko szavain.Jon tényleg annyira hülye lenne,hogy egy ilyen lány után fut?Én mindennél jobban tudnám szeretni ő még is ezt választja,a lányt aki nem is szereti őt.
-De én szeretem őt.Mindennél jobban-tudtam,hogy csak másodpercek kérdése és újra elsírom magam és ezt valószínűleg Emiko is érezte ezért még mielőtt újra rám tört volna határozott hangon szólalt meg.
-Nem bőghetsz miatta többet!Erősnek kell lenned!Ha ennyire hülye,hogy egyszerűen nem veszi észre,hogy az orra előtt van az a lány,aki tiszta szívéből szeretné arról már nem tehetsz!Szóval szedd össze magad és fel a fejjel!-szavaira csak pislogással tudtam reagálni,ez a lány tud hatni az emberre ha akar,hangja erőssége és határozottsága megrémitett de erőt is adott.
-Köszönök neked mindent-néztem rá hálásan.
-Ne köszönd,ez természetes.Na gyere,menjünk!
Az út további részébe Emiko próbálta a lehetséges összes módon elterelni a figyelmemet.Mindkettőn telefonja gyakran csörgött,de egyikünk se foglalkozott Jonnal.Az üzeneteit viszont elolvastam mert hagyott egy jó párat.
Éppúgy,mint a hívásokra erre sem reagáltam,ha van egy kis esze majd rájön,hogy mi is a bajom.Már kora este hazaértünk,Emiko a házunkig kísért,behívtam de mondta,hogy nem lakik innen messze,negyed óra alatt hazaér,szóval elbucsúztam tőle .Csak apu és Luke voltak otthon rajtam kívül,a lányok anyával elmentek vásárolgatni.Ők ketten viszont rögtön észre vették,hogy van valami bajom.Megigértem nekik,hogy késöbb elmondom de most szeretnék kicsit egyedül lenni.Bementem a szobámba,leültem a sarokba és így,hogy újra egyedül voltam ismét előtörtek a mai nap emlékei és most már nem volt velem Emiko,hogy megakadályozzon a sírásban.A telefonom újra rezegni kezdett,Jon képe világított a képernyőmön én pedig minden gondolkodás nélkül felvettem,mielőtt bármit is mondhatott volna én szólaltam meg minden erőmet összeszedve a leghatározottabb hangon,amire most képes voltam.
-Csak menj a francba Jon!Remélem most nagyon boldog vagy...-mondtam majd válaszát meg nem várva letettem a telefont.Tudtam,hogy hallotta a hangomon,hogy sírtam és ebből minden bizonnyal rá jön,hogy szeretem,de már nem érdekelt.Tudja csak meg,nem veszíthetek már semmit,neki ott van Jenifer...Soha nem gondoltam volna,hogy ez ennyire fájni fog,úgy éreztem,hogy a sok sírástól lassan kiszakad a mellkasom,a fejem lüktetett a fájdalomtól és alig kaptam levegőt.Újra magamhoz vettem a telefonomat,15 üzenet jött Jontól de meg se nyitottam őket,rámentem inkább a névjegyekre és kis keresgélés után megtaláltam a nevet amit kerestem.Cody.Habozás nélkül hívtam fel és pár másodperc után fel is vette.
-Szia cica.Tudtam hogy hívni fogsz.
-Szeretnék találkozni,ha lehet minél előbb-mondtam

  

2015. szeptember 1., kedd

4.rész


4.rész

Sziasztok!:)Hát elérkezett ez is...A suli első napja.Szánom,bánom,hogy nem tudtam nektek még a nyár utolsó hetén minden nap hozni új részeket,de igazság szerint eléggé lefoglalt a térjünk vissza a suliba és vásároljuk fel az összes boltot projekt.Nem is magyarázkodom tovább,jó olvasást és remélem elnyeri tetszésetek ez a rész.:)


Percekig csak bámultam a telefonom kijelzőjére és az agyam úgy kattogott akár egy fogaskerék.Biztosan nem hívott volna ha nem lenne fontos,de kitől,kitől tudta meg a telefon számomat?.A hajnali órák ellenére úgy döntöttem visszahívom,hiszen csak így deríthetem ki mit akart és nem volt kedvem reggelig várni a válaszára.Pár csöngetés után egy álmos hang szólt bele a telefonba.
-Igen?
-Szia.Lea vagyok.Kerestél,gondoltam vissza hívlak,bocs hogy csak ilyenkor,de nemrég értem haza-magyaráztam 
-Hol voltál?-kiváncsiskodott 
-Az lényegtelen.Inkább azt mond miért kerestél-lehet,hogy kicsit bunkó hangnemben beszéltem vele,de a legkevésbé sem bántam.Megérdemli.
-Ahha,szóval lényegtelen-hangjában felfedeztem némi gúnyt és csalódottságot is.
-Jon,nem ezért hívtalak fel-sóhajtottam 
-Tudom,hiszen te önszántadból sose hívnál fel-hangja már nem csak csalódott volt hanem dühös is.De hát miért?Tudtommal én nem tettem semmit.
-Most mégis mi bajod van?
-Te.De teljesen mindegy.Csak azért hivogattalak,hogy megtudjam miért írta nekem a barátnőd azt az üzenetet,írtam is neked de arra se válaszoltál.És ha tudni akarod,csak aggódtam érted,féltem,hogy valami bajod esett.De tudod mit?Nem fontos.Úgy hallom teljesen jól vagy szóval ha nem bánod lerakom mert egy normális embernek ilyenkor már aludnia kéne!-tette le a telefont én pedig csak döbbentem álltam egy helyben.Jon aggódott,tehát jelentek neki valamit.És én meg jól elrontottam az egészet a bunkó stílusommal.Most az egyszer próbáltam határozott lenni,de úgytünik,hogy nekem ez nem igazán megy.Gondolataimból Luke hangja zökkentett ki.
-Héj,jól vagy?-aggódó tekintettel fürkészte az arcomat majd,mivel nem kapott választ a kezemben lévő telefonra pillantott.
-Jonról van szó ugye?-kérdezte mire én bólintottam.
-És el is mondod mi történt?-Luke sose volt még ilyen türelmes velem,régebben ha nem válaszoltam azonnal egy kérdésére hamar felhagyott a próbálkozással és inkább otthagyott engem. Valami viszont az utóbbi időben megváltozott kettőnk között,talán én még csak most nőttem fel hozzá igazán.Eddig úgy tekintettem a bátyámra,mint valakire aki folyamatosan csak a szobájába kuksol és velem egyáltalán nem foglalkozik.A napokban a véleményem efelől jelentősen megváltozott,immár úgy tekintek rá mint a másik felemre,aki megvéd és segít ha kell,be kellett látnom,hogy ezt eddig is megtette volna ha hagytam volna,de én természetesen túl makacs voltam,hogy bármilyen segítséget is elfogadjak tőle.Erőt vettem magamon és elmeséltem neki a Jonnal való kisebb telefon beszélgetést.
-Ö,ne haragudj húgi de lehet,hogy én most Jonnak adnék igazat.Aggódott érted és tény,hogy te nem voltál valami kedves vele ennek ellenére.-mondta Luke
-És az nem számít,hogy utánam máris egy másik csajjal találkozott ugye?-jutott eszembe a dolog és hirtelen az eddigi bűntudat érzetem nyomban elillant.Nem én vagyok az akinek bűntudatot kéne éreznie...
-És biztos vagy te egyáltalán abban,hogy van köztük bármi is?Nem.Azt se tudhatod mi célból találkoztak,az is elképzelhető,hogy csak el kellett intézniük valami együtt.Ne rögtön arra gondolj,hogy együtt vannak.Inkább találgatások helyett kérdezd meg,azzal járnál a legjobban-tanácsolta.Elgondolkodtatott amit mondott,tudtam,hogy igaza van.
-Ezek után szóba se állna velem-sütöttem le a szememet.
-Azt te csak hiszed.Ismerem a fiúkat.Alig várja,hogy felhívd vagy írjál neki,csak ti lányok olyan bolondok vagytok.Mindig bedőltök a "nem akarom,hogy keress"szövegnek-mondta egy hatalmas ásítás következtében.Én is éreztem,hogy egyre fárattabb vagyok,de tudtam jól,hogy úgyse tudnék elaludni míg nem rendeztem el a dolgokat Jonnal.Luke látva,hogy újra gondolataimba merültem elindult a szobája felé és még egy utolsó pillantást vetett a földön alvó Caroline-ékra.Felültem az ágyamra a telefonommal a kezembe és megnyitottam a messengert.Legnagyobb meglepetésemre Jon neve mellett zöld karika állt.Most vagy soha.Gyerünk Lea nem olyan nehéz ez.Irtam neki pár sort majd remegő kézzel nyomtam rá a küldés gombra.

Sietve a hívás gombra nyomtam,nehogy idő közbe elveszítem a bátorságom és esetleg meggondoljam magam.Az elő csörrenés után fel is vette a telefont.
-Elösször is bocs,hogy ilyen későn zaklatlak,de nem akartam ezzel reggelig várni-kezdtem
-Úgy látszik te tényleg nem értesz engem.Nem az zavar,hogy későn hívtál,hanem,hogy előtte nem tetted én pedig mint mondtam aggódtam-ezekre a szavakra újra elszégyeltem magam és bánatosan hangon szóltam bele  a telefonba.
-Tudom.És sajnálom.Egy buliba voltam Carolinnal és a báttyámmal ezért nem írtam vissza és gondolom a hangos zene miatt nem hallottam,hogy hívtál-magyarázkodtam,kihagyva azt a részt,hogy vissza írni azért nem akartam,hogy egy napra legalább ki verjem a fejemből.
-Értem.De ez még mindig nem magyarázza meg azt,hogy miért voltál velem bunkó és,hogy miért kaptam az az üzenetet az előbb említett lánytól-na itt jön az a rész amitől legjobban féltem.Nem mondhattam el neki,hogy ez az egész azért volt mer halálosan beleszerettem,de ellenben hazudni se akartam neki.
-Elmeséltem Car-nek,hogy aznap mikor találkoztunk te utána találkoztál egy másik lánnyal és hát ezen ő kicsit kiakadt-reméltem,hogy ez a válasz elég lesz  neki és nem kérdezget evvel a témával kapcsolatban többet.
-De miért?Ezt nem igazán értem.
-Hát..Tudta,hogy ez nekem rosszul esett és...-nem igazán tudtam mit mondhatnék még úgy,hogy ne leplezzem le magam.Már így is többet tudott a kelleténél.
-Várjunk csak!Csak nem féltékeny voltál?-hangja ellágyult és kedvesebbé vált én pedig ledermedtem és nem tudtam mit válaszolni.
-Tehát az voltál-szólalt meg pár perc múlva.A fenébe.Azzal,hogy nem válaszoltam csak még biztosabbá vált számára ez a dolog.Jól megcsináltam.Megint.
-Ööö,én nem-dadogtam
-Nem?Akkor ez azt jelenti,hogy nem zavarna,ha megint találkoznék azzal a lánnyal?-úgy látszott jól szórakozik a dolgon.Ellenben velem.
-Ez nem vicces-dünnyögtem.
-Haha.Lebuktál-nevetett fel
-Még mindig nem vagy vicces-válaszoltam sértődötten.
-Jól van bocsánat.Cuki vagy,hogy próbálod tagadni,és nyugi.Köztem és Jennifer között nincsen semmi-hatalmas megkönnyebülés kerített hatalmában,amint ezt kimondta.Hihetetlenül boldog voltam.Igaza volt Luke-nak. Akkor még van esélyem Jonnál,még elérhetem,hogy engem szeressen,hogy én legyek az a lány aki bármikor ha kedve tartja átölelheti,megcsókolhatja és mellette ébredhet reggelente.Én lennék a világ legboldogabb embere ha ez megvalósulna és most visszatért belém a remény és sokkal erősebb,mint eddig bármikor volt.
-Lea itt vagy?-hallottam a telefonból Jon hangját,hirtelen még azt is elfelejtettem,hogy vele beszéltem éppen.
-Igen,itt vagyok csak..-nem tudtam magamnak semmiféle mentséget kitalálni,erre pedig Jon csak felnevetett.
-Tudod mit?Találkozzunk holnap délután nálam.Most nem fogod utána rosszul érezni magad,megígérem-ajánlotta fel
-Ú,az nagyon jó lenne-hangomból egyértelműen ki lehetett venni,hogy szinte szét robbanok a boldogságtól,de nem is próbáltam leplezni,felesleges lenne.
-Rendben,akkor ha ötre érted megyek az jó?
-Tökéletes-feleltem.Még jó egy órát beszélgettünk de már a vége fele szinte ájuldoztam az álmosságtól,viszont ez érdekelt a legkevésbé,még félálomba is örültem,hogy vele beszélgethetek,sőt.Az örültem enyhe kifejezés volt.
-Lea,reggel hét óra van-ásított bele a telefonba,mire én az órára pillantottam.Te jó ég!Kicsit többet beszélgettünk egy óránál.
-Ha nem haragszol én ledőlök aludni pár órára.Nem szeretnék úgy kinézni mint egy zombi,mikor veled találkozom-mondta Jon. Elköszöntünk egymástól majd követve a példáját én is lefeküdtem aludni.

 A nap sugarai bevilágítottak a szobámba és az arcomon éreztem a melegét,erre ébredtem fel háromkor.Egy hatalmas nyujtózás közben körbe néztem a szobámba,Caroline és Alice már minden bizonnyal fent voltak mert a szobámból eltűntek.Lerugtam magamról a takarót és ásítozva a fürdőszobába sétáltam.Gyorsan vettem egy forró zuhanyt majd magamra kaptam a legtürhetöbb nyári ruhámat,ez talán jó lesz Jonékhoz.Leballagtam a földszintre ahol a nappaliból nevetés hangjára lettem
figyelmes.Luke,Alice és Caroline valami vígjátékot néztek a tévében és láthatólag nagyon jól szórakoztak.
-Mit nézünk?-ültem le közéjük.
-Fogalmam sincs mi ez de nagyon nagy-válaszolta a nevetéstől alig érthetően Caroline.
Hát mit ne mondjak,az én tetszésemet kevésbé nyerte el a film,de ezen meg se lepődtem,az én ízlésem világ életemben különbözött a legtöbb emberétől,általános iskolában különcnek is tartottak emiatt,nem is voltak ott barátaim de nem különösebben zavart.Nekem már akkor ott volt Caroline,akivel annak ellenére,hogy különbözünk imádjuk egymást.
-Na mi a helyzet Jonnal?-érdeklödött Luke film közben.
-Beszéltem vele.Ötre jön értem és elvisz hozzájuk-válaszoltam boldogan
-Azért vigyázz vele,és semmiképpen ne hozz elhamarkodott döntéseket!-figyelmeztetett,jól tudtam mire gondolt.
-És Alice-val mi a helyzet?
-Elhívtam egy randira,amint kijózanodott megnyugtatott afelől,hogy ő nem leszbikus-láttam szemében a boldogságot és egy biztató öleléssel nyugtáztam.
 Hamarabb eljött az 5 óra mint gondoltam,arra kaptam fel a fejem,hogy valaki kopogtat az ajtón.
-Anya ne,ez Jon lesz az majd én nyitom az ajtót-kiabáltam de elkéstem vele ,mire kiértem az előszobába anya és Jon már rég együtt nevetgéltek valamin.
-Szia Lea!-köszönt Jon,amint észrevett.Mosolyogva bicentettem felé majd anya felé fordultam.
-Anya,nekünk menni kéne,majd hívlak ha jövök hazafelé-mondtam indulásra készen.
-Rendben.Örülök,hogy megismertelek Jon-kedveskedett tovább anyu
-Én is nagyon örülök!-mosolygott udvariasan  majd megindultunk kifelé.A ház előtt egy piros Audi várt minket.Jon kinyitotta nekem a kocsi ajtót és már indultunk is.A fél óra autó út hamar elrepült,megállás nélkül beszélgettünk és újra teljesnek éreztem magam,Jon nélkül olyan  mintha hiányozna az egyik felem.Nevetgéltük,húztuk egymás agyát és jól éreztük magunkat.
-Megjöttünk!-hajtott le egy nagy kertes ház kocsibehajtójára.Esküszöm nektek,hogy én még ilyen nagy kertet életemben nem láttam,a ház azonos méretű lehetett a miénkkel de a kertje.Azta.Csodálkozva szálltam ki a kocsiból és továbbra is csak tágra nyílt szemeimmel vizsgálgattam a telket.
-Hatalmas-nyögtem ki végül.
-Hát igen.Eltart majd egy darabig míg körbevezetlek és megmutatok neked mindent-karjával a bejárati ajtó felé mutatott én pedig követni kezdtem.Oh,bárcsak örökre tartana a körbevezetés.Nem akartam Jontól elválni újra.Irányát a ház felé vetette,kissé parázni kezdtem.Új környezetben és helyeken mindig így érzem magam egy ideig,míg meg nem szokom.Ez az érzésem most keveredett az idegességgel is,mivel Jon nem egyedül volt itthon,már a kocsiba kijelentette,hogy be szeretne mutatni az anyukájának és az öccsének.amitől persze rögtön egy kisebb szívrohamot kaptam,nem mintha nem örültem volna neki,csak mégis mi van akkor ha nem tetszem a családjának vagy ha egyenesen utálni fognak?Rettegtem a tudattól,hogy ez megtörténhet.
-Anyu,megjöttünk!-nyitott be az ajtón Jon,félénken bújtam meg a háta mögött és nagyon reméltem,hogy minden jól fog alakulni.
-Sziasztok!Gyertek csak!-jelent meg Jon anyukája az ajtóban és beljebb invitált minket.Kora ellenére nagyon szép nő volt.
-Biztosan te vagy Lea.Jon már rengeteget mesélt rólad,alig vártam,hogy megismerjelek-fordult felém miután beértünk a ház nappalijába,az egyik fotel felé mutatott én pedig még mindig kissé zavarban ballagtam oda.
-Én is nagyon örülök,hogy megismerhetem-mosolyogtam.Jól van Lea minden renden,nyugi itt semmi rossz nem történhet veled.Nagy levegőt vettem,amivel kissé sikerült magamat lenyugtatnom.
Egy kisfiú szalad be a szobába,zavarában anyukája lába mögé bújt,biztosan ő lehet Jon öccse.
-Öcsi,ne legyél szégyenlős.Ő csak Lea,tudod akiről tegnap meséltem neked-lépett mellé bátyja majd kezét megfogva elém vezette.Hát én még életemben nem láttam ilyen édes kisfiút.Jon gyönyörű szemeit örökölte,amiből én már megálapítottam,hogy elképesztően jóképű pasi lesz belőle ha felnő.Már most imádni való volt hatalmas szemecskéivel és arcán megjelenő apró gödröcskéivel.
-Szia cukim!-térdeltem le elé.Ő bátortalanul tett egy lépést felém.
-De szép hajad van.Megfoghatom?-kérdezte mire én felnevettem.
-Persze-kezeit félve közelítette a hajam felé majd boldogan kacagott fel.
-Olyan,mint a pici rúgok-Jonnal egyszerre nevettük fel,azt hittem menten megzabálom ezt a gyereket.
-Na jól van Travis, menjél játszani-paskolta meg öccse fejét Jon,aki menten ki is szaladt a szobából.Jon intett,hogy kövessem,végig vezetett a házon,az összes létező szobát megmutatta,a sajátját hagyta legutoljára.
-Na és ez lenne az én szobám-mutatott körbe,ez volt a ház talán második legnagyobb helyisége.Közepén egy  nagy franciaágy terült el,fölötte a falon egy halom poszter volt kiragasztva,focistákról,sorozatokról.Természetesen elsőnek arra vettem az irányt és minden eggyes posztert végigmértem.Legszívesebben lenyúltam volna őket magamnak ezt meg is jegyeztem Jonnak,aki csak nevetve tette hozzá,hogy az bizony nem fog megtörténni.Ágyával szemben egy hatalmas polc állt rengeteg díjjal és kupákkal.
-Honnan van ez a sok kupa?-érdeklődtem
-Focizok-válaszolta
-Wow,nem is mondtad-lepődtem meg.
-Mert még nem is kérdezted-kacsintott rám.Ágyán ülve beszélgettünk körübelül fél órát,elmesélte milyen fontos része az életének a foci kiskora óta,megigértem neki,hogy egyszer elmegyek egy meccsére és az első sorból fogok neki szurkolni,díjazta az ötletemet és meg is beszéltünk egy konkrét időpontot.Jövőhét kedden megyek is.Vajon hogy nézhet ki mezben?Ahh,hát a képzeletemben nagyon jól.
-Na gyere,körbevezetlek az udvaron is-állt fel.Én őszintén szólva még elücsörögtem volna vele a szobájában,már az jó érzéssel töltött el,hogy egy szobában lehetek vele.Udvaruk mint már mondtam elképesztően nagy volt de mindemellett gyönyörű is,én itt egyedül biztosan eltévednék.Kivilágított medencéjük nyerte el leginkább a tetszésemet,mivel már sötétedett a fények gyönyörűen mutattak a víz felszínén,leültünk a medence elé elhelyezett napágyakra.
-Hiszed vagy sem de öcsém még egyik imerösömnek nem nyílt meg ennyire,mindenkitől csak menekült be a szobájába de téged kedvel,tetszel neki-mondta Jon mire én elmosolyodtam.
-Nagyon aranyos kisfiú-feleltem.Jonnon látszott,hogy imádja a testvérét,ő olyan igazi gondoskodó bátty volt,amit én nagyra becsültem benne.
-Látom nagyon tetszik neked ez a medence-jelent meg arcán egy sunyi mosoly.

*Jon szemszöge*

-Nagyon,nekünk is kéne otthonra egy ilyen-válaszolta.Na nekem ennyi pont elég volt,reméltem,hogy ezt fogja mondani.Felpattantam a helyemről és felkaptam Leát a karomba,aki csak meglepödötten sikított fel.
-Na most is tetszik a medence?-dobtam bele a vízbe,de természetesen csak óvatosan,nem akartam,hogy bármi baja essen.Láttam az arcán,amint feljött a víz felszínére,hogy mérges de szórakozott.Tudtam,hogy élvezi a dolgot.
-Megööölek!Most megöllek!-közelített felém.Nevetve hátrálni kezdtem mire ő kimászott a medencéből és meglepő gyorsasággal üldözni kezdett.Nem fárasztottam sokáig magam a futással,megvártam míg Lea beér és abban a pillanatban ahogy ez megtörtént megragadtam a derekánál fogva és vissza vittem a medencéhez,lábával kapálozott,aminek eredménye képpen megcsúztam a kövön és mindketten a medencében kötöttünk ki.
-Hahaaa,ez így már jobban tetszik-nevettet fel ördögien.Válasz képpen egy nagy adag vizet fröcsköltem az arcába.Ezek után arra eszméltem fel,hogy közelít felém majd fejemet a víz alá nyomja,ennek köszönhetően egy halom vizet benyeltem és prüsszkölve tértem a felszínre.Leával szemben találtam magam,akinek arcát az enyémtől mindössze pár centi választotta el.Lopva végig néztem rajta.Elképesztően dögös volt,ahogy vizes ruhái a testére tapadtak.Nedves ajkai most mindennél jobban vonzottak,meg akartam őt csókolni.Arcunk egyre közelebb ért egymáshoz,de az utolsó pillanatban elkaptam a fejemet,bármennyire is fájt,bármennyire is kívántam őt.Nem akartam újra szerelembe esni majd csalódni.A jövőmre kellett koncentrálnom most a lányok helyett.Különben is,ő túl fiatal volt hozzám...Mindezek ellenére lehet,hogy ő lenne nekem az igazi,aki szeretne és megbecsülne.De nem ismerem őt még túl jól,hogy ezt tudjam.Tudtam,tudtam,hogy újra ez lesz ha találkozom vele...Tudtam.Mégis vele vagyok most és konkrétan fizikai fájdalmat okoz az a tény,hogy az előbb nem csókoltam meg őt.Láttam a szemeiben,hogy ő is akarja.Biztos voltam abban is,hogy most csalódott,én hülye meg megigértem neki,hogy ma jó napja lesz.Gratulálok Jon jól megcsináltad!..Tönkre teszem magamat és ezt a lányt is érzelmileg a hülye fejemmel..Próbáltam elhessegetni ezeket a gondolatokat és újra Leára koncentrálni,aki csak kérdő tekintettel bámult engem.Gyorsan találj ki valamit te idióta!Nem hagyhatod,hogy rossz kedve legyen miattad!
-Mondtam már,hogy milyen gyönyörű vagy?-bókoltam neki,tudtam,hogy ettől majd legalább kicsit jobb kedve lesz.
-Köszönöm-villantotta rám gyönyörű mosolyát.Komolyan mondom majdnem sírva fakadtam.Elszúrtam ezt az egész napot,megcsókolhattam volna.És mégse tettem meg. Megőrjített ez a tény,megint én voltam az idióta.El kéne fogadnom,hogy ő tényleg szerethet a kora ellenére.17 éves és 3 év van köztünk,ami rendes esetben nekem elég zavaró lenne egyrészt a barátaim véleménye miatt,de vele talán kivételt tehetnék,hiszen kora ellenére meglepően érett lány és egyszerűen imádom őt úgy ahogy van.De ez most már teljesen mindegy hiszen mindent elrontottam.Mindent.Lehet,hogy ilyen lehetőségem többet nem is adódik.Sosem voltam túl jó a csajozában,leggyakrabban a lányok másztak rám és mindez sokkal könnyebb volt így.Lea viszont szerény és szinte biztos,hogy ő kezdeményezni nem fog.Gondolataimból kizökkenve figyeltem a vizben úszkáló Leát.Én magam is ódaúsztam mellé.
-Nem fázol?-kérdeztem aggódva,hiszen már egészen sötét volt és így nyár elején még én is kicsit fáztam.
-De egy kicsit
-Oké,akkor gyere.Tudod mit?Legyen egy jó napod.Kiviszlek én-mielőtt bármit is reagálhatott volna a nyakamba kaptam és kisétáltam vele a vizből.Nevetve nyugtázta a kedves gesztusomat és csak remélni tudtam,hogy jó kedve van nem pedig csak megjátssza.Bementünk a házba és a szobámba érve kotorászni kezdtem a szekrényembe a ruhák között.Gyorsan kerestem magamnak száraz ruhát majd jött a nehezebb réssze.Lea.Előhalásztam a szekrényem mélyéről egy Walking Deades pólót,hiszen tudtam hogy azt szereti majd egy piros színű rövidnadrágot is találtam neki.
-Öhm,száraz melltartóval és bugyival nem igazán tudok szolgálni,szóval muszáj lesz elfogadnod az egyik boxerem,mást tényleg nem tudok adni,anyu ruhái meg tuti,hogy nagyon rád-Lea arcán a kétségbeesés nyomai voltak felfedezhetők,láttam,hogy kicsit zavarban volt,de ez hamar elmúlt mivel másodpercek múlva már nevetett és kikapta a kezemből a ruhadarabokat.
-Merre is van a mosdó?
-A folyosón végig mész és utána rögtön balra lesz-feleltem.Amint Lea elindult átöltözni én is lekaptam magamról a vizes ruhákat.Eléggé fáztam.Nagyon remélem,hogy ezzel a kis medencézéssel nem azt fogom elérni,hogy Lea jól megfázzon.Egy jó 10 perc elteltével visszatért a szobámba.Hihetetlenül aranyosan festett a ruháimban,nagy volt rá de mindezek ellenére jól állt neki,ezt viszont ő közel sem így látta.Feszengett és vélhetőleg kényelmetlenül érezte magát így.
-Ajj Lea nyugi már,nagyon cuki vagy így-biztattam,mire egy kisebb mosoly jelent meg az arcán.Mindketten fáradtan döltünk le az ágyamra és így beszélgettünk tovább.Egészen 11 óráig,akkor viszont már úgy gondoltam,hogy ideje hazavinnem mielőtt az anyukája halálra ítél és lassacskán elindultunk.Öcsém még mindenképpen szeretett volna elköszönni Leától,szóval hozzá is benéztünk,aki ennek kifejezetten örült és egy öleléssel búcsúzott el.Alig akartam elhinni hogy Travis ennyire könnyen megszerette őt,örültem neki nagyon de akkor is meglepett.Anyutól is elbúcsúzott és már indultunk is.








2015. augusztus 29., szombat

Sziasztok!:) 

Megkaptam az első díjamat és nagyon-nagyon örülők neki.A díjat köszönöm:http://abaratnom.blogspot.hu/?m=0 blog írójának.És szeretném nektek is megköszönni a már lassan 300 oldalmegjelenítést.:3 


Szabályok:

1.:Írd le,hogy kitől kaptad.
2.:Írj magadról 10 dolgot.
3.:Válaszolj 10 kérdésre.
4.:Tegyél fel 10 kérdést.
5.Küldd tovább 10 embernek.

10 dolog rólam:

1.:Sorozatfüggő vagyok
2.:Kedvenc színészem :Dylan O'Brien
3.:Imádok olvasni
4.:Kedvenc könyvem és sorozatom a trónok harca
5.:5 éve Directioner vagyok
6.:Imádom a focit
7.:Kedvenc magyar focicsapatom a DVTK
8.:Kedvenc külföldi focicsapatom a Barcelona
8.:2 éve táncolok
9.:Utálom a Nutellát 
10.:Imádom a horror filmeket

1.Kedvenc ételed?
Saláta.Minden mennyiségben :D
2.Mióta írsz?
Ezt a blogomat nemrég kezdtem el,előtte írtam egy 1Ds fanfictiont de azt idő hiánya miatt abbahagytam .3.Mennyire fontos számodra a blog kinézete?
Számomra elég fontos,mivel a legtöbb ember első benyomása egy blogról a kinézete alapján történik.4.Olvasod a blogom?Ha nem,ezek után fogod? :)
Igen,most kezdetem el olvasni :)5.Ki a példaképed?
Szirmai Gergely,mivel később a médiában szeretnék dolgozni és hasonló sikereket elérni mint ő.6.Milyen blogokat szoktál olvasni?
Leggyakrabban 1D-s blogokat.:)7.Részt vennél egy blogversenyen amit én hirdetek meg?
Szívesen részt vennék rajta.8.Kedvenc színed?
Fekete.9.Hány blogod van?
Kettő,de aktívan csak ezt az eggyet írom.10.Mit gondolsz a blogomról?
Nekem nagyon elnyerte a tetszésemet,csak így tovább :)

Díjazottak:
1.:http://childthem0stimportant.blogspot.hu
2.:http://justacheater.blogspot.hu/
3.:http://takenlight.blogspot.hu/
4.:http://ertedbolondulok.blogspot.hu/?m=1
5.:http://holdkooros.blogspot.hu/
6.:http://hellowereonedirectionfanfiction.blogspot.hu/
7.:http://szerelemanygyalfoldonwrittenbyzsofi.blogspot.hu/
8.:http://dorkaswriting.blogspot.hu/
9.:http://half-bloodsandgods.blogspot.hu/
10.:http://www.tevagyadrogomharry.blogspot.hu/

Kérdéseim:
1.:Ki a kedvenc énekesed/énekesnőd?
2.:Kedvenc színed?
3.:Mióta blogolsz?
4.:Mi a véleményed a blogomról?
5.:Kedvenc évszakod?
6.:Hány blogot írsz?
7.:Ki a kedvenc színészed/színésznőd?
8.:Miért kezdtél el blogolni?
9.:Mennyi idődbe telik egy rész megírása?
10:Kedvenc ételed?



3.rész

                                                 3.rész   

       Sose értettem mi igazából a szerelem,mindaddig míg nem néztem bele Jon szemeibe.Akkor megértettem.Mindent.Hogy milyen érzés annyira szeretni valakit,hogy bármire képes lennél érte,bármit megtennél,hogy viszont szeressen.És minden hiába való.Nem fog viszont szeretni,mert a szíve már másé.Egy olyan lányé,akivel nem veheted fel a versenyt mert szebb,idősebb,magabiztosabb nálad.Bármennyire is fáj el kell engedned őt,ha nem teszed csak tovább gyötröd magad azzal a ténnyel,hogy soha nem lehet a tiéd.De ennek ellenére te mégis küzdesz tovább,mert szereted őt,teljes szívedből és a küzdelmet választód a felejtés helyett bármilyen fájdalmakkal is fog járni.Mert neked nem kell más,csakis ő.Érte bármire képes lennél,átutaznád akár az egész világot,hogy újra lásd mosolyogni és a mosolya oka te magad legyél.Küzdeni fogsz,mert nem tudod elengedni és nem is fogod míg viszont nem szeret.
 A kanapén ülve bambultam magam elé,mellettem Caroline folyamatosan beszélt és próbált felvidítani,ahogy azt egész este próbálta és mára sem hagyott fel a reménnyel,de semmitől nem lett jobb kedvem.
-Lea ne csináld!Kérlek!Komolyan kezdesz kiakasztani,nem hagyhatod,hogy egy fiú tönkre tegye a nyaradat!-fakadt ki Car
-Már megtette..
-Na jó,ebből elég!!Ma este te és én elmegyünk egy buliba és garantálom,hogy legalább addig jól fog szórakozni és elfelejted azt az idiótát-pattant fel a kanapéról és rántott magával engem is 
-Mi?Nem.Én nem akarok menni-másztam vissza a kanapéra 
-De.Akarsz.És jössz is.Készülj össze mert vásárolni megyünk estére onnan pedig a buliba.És nincs kifogás!-figyelmeztetett.Elgondolkoztam a dolgon és végül belementem,mondjuk nem mintha lett volna más választásom,legalább addig se gondolok Jonra és az ő szőke barátnő szerűségére.A legjobban a bizonytalanság idegesített,hogy nem tudtam tényleg együtt vannak e vagy csak barátok,bár az utóbbinak kevés az esélye,ugyanis szerintem fiú-lány barátság nem létezik,az egyik fél  ugyanis mindig többet érez.Rákérdezhetnék,hogy együtt vannak e,megtehetném de az túl átlátszó lenne.Így inkább egy napra,legalább csak egyre elfelejtem őt és bulizok egy hatalmasat a  legjobb barátnőmmel.Nem vagyok a bulik híve így ez lesz az első amire elmegyek,a város másik felében van egy disco féleség és ott tartják az állítólagos év legnagyobb nyár inditó buliját.Nem igazán tudom mire számítsak egy ilyen bulitól,azon kívül,hogy mindenki holt részegre issza magát és nem fognak emlékezni az egészből semmire,nem is értem ennek igazából mi értelme..Úgy érzem,hogy ez lesz életem első de utolsó bulija is.Viszont ekkor jutott eszembe valami,ami felvethet némi problémát.Anya.Kizárt,hogy Caroline-al elengedne egy ilyen buliba,szóval megindultam a konyha felé,hogy rávegyem  ezúttal tegyen kivételt.
-Szia anyu-léptem be a konyhába
-Szia kicsim-nézett rám miközben valami barna trutyit kevergetett egy tálban.
-Figyelj-kezdtem kicsit bizonytalanul-Lenne ma egy buli és Carolinnal nagyon szeretnénk elmenni,ígérem nem lesz bajom,Car vigyázni fog rám és..
-Szó sem lehet róla-vágott a szavamba
-De kérlek,most az egyszer.Ismersz,tudok vigyázni magamra-győzködtem tovább
-Lea,mindketten tudjuk,hogy Caroline nem fog vigyázni rád,fél óra után részegen fog fetrengeni a földön.Vele biztos nem engedlek el.Vigyétek magatokkal a bátyádat,úgy talán lehet róla szó-amint kimondta az utolsó pár szót boldogan ugrottam a nyakába és már szaladtam is Luke szobájába.
-Héj,kopogni nem szokás?-kiáltott rám a takarója alól,ahonnan arca csak félig látszott ki,maga mellett az ágyon pedig a gitárja hevert.Jézusom ő ezzel alszik,sürgősen kéne neki egy barátnő.
-Ki az ágyból!Ma velünk jössz egy buliba-jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon.
-Még mit nem-húzta a fejére takaróját
-Jössz.Te tehetsz úgyis az egészről.Ha te nem lennél nem is kéne elmennem abba a rohadt discoba-hangom komoly volt és erre Luke is rögtön felfigyelt
-Te mégis miről beszélsz?Miért lenne az én hibám?-kibujt a takaró alól majd felült és kérdő tekintete rám szegeződött.Felkeltettem az érdeklődését,ez nála már kifejezetten jó jelnek számít,viszont most el kellett neki mondanom az igazat,meg kellett tudnia Jont ahhoz,hogy rávegyem a bulira,így bele is fogtam a mondandómba.Rezzenéstelen arccal figyelt végig én pedig próbáltam a lehető leggyorsabb módon elhadarni mert nem volt kedvem a saját bátyám előtt sírva fakadni.
-Még soha nem láttalak ilyennek.Ez,ez kicsit megdöbbentett hugi-szólalt meg miután befejeztem a hadarást.Egy jó fél percig egyikünk se szólalt meg Luke-on viszont láttam,hogy nagyon gondolkodik,végül ő törte meg a csendet.
-Elmegyek veletek abba a buliba-sóhajtott én pedig elmosolyodtam.
-Köszönöm Luke-öleltem át
-Hidd el,tudom milyen a szerelem.Szar.Nagyon szar-hangja kissé elcsuklott és én abban a percben nagyon sajnáltam a bátyámat és szégyeltem saját magamat,amiért tudtam mennyit szenved Luke a lányok miatt,mennyien átverték mégse segítettem neki,nem voltam ott  mikor igazán kellettem,nem hallgattam meg a gondjait,mivel egyszerűen nem értettem,miért vesztegeti egyáltalán az idejét a szerelemmel,de most már tudom milyen érzés ez az egész és teljesen megértem őt.Minden sajnálatomat és együttérzésemet próbáltam belefoglalni ebbe az ölelésbe és most elösször éreztem igazán,hogy a bátyám is így tesz.
-Ne hívjam át őt többet hozzánk?-kérdezte Luke
-De.Én..én nem szeretném,hogy miattam haragba legyetek,sőt szeretném ha nem mondanád el neki,amit tudsz-elképzelésem sincs mi lenne ha Jon megtudná,hogy miatta depizek és,hogy szeretem őt,valószínűleg futva menekülne előlem,szóval jobb ha ez titok marad.
-Nem mondok neki semmit.Megígérem-láttam a szemein,hogy nem hazudik és teljesen komolyan gondolja,bíztam benne.
-És mikor indulunk?-látszott Luke-on,hogy mindezektől függetlenül nincs sok kedve a dologhoz,nagyra becsültem,hogy mégis megteszi ezt értem.
-Nyolckor.A buli 9 kor fog kezdődni és csoda ha oda érünk 1 óra alatt-magyaráztam kedvetlenül
-Az én vezetési tempómba odaérünk-kacsintott rám.Elköszöntem a bátyámtól majd beballagtam a szobámba és felkaptam az asztalomról a telomat,tegnap délután óta rá se néztem,4 bejövő üzenet de ezek közül csak egyetlen érdekelt.Jon-é.:
Kérdően néztem a mobilom kijelzőjére.Caroline tegnap mondott valami olyasmit,hogy írt Jonnak egy "kedves" üzenetet de nem gondoltam volna,hogy tényleg megtette.Őszintén szólva egyáltalán nem bántam.Legalább így Jon is tudja,hogy valami nincs rendben.Nem írtam neki vissza, a mai napomat teljesen Jon mentesre terveztem és ez így is marad.Holnap megkapja a választ,addig kibírom,hogy ne írjak vissza neki.Bedobtam a telomat a táskámba a pénztárcámmal együtt és lesétáltam a nappaliba,ahol már Caroline indulásra készen állt.A lányoknál általában órákba tart kiválasztani a megfelelő ruha darabot,nos mi ennél még rosszabbak vagyunk.Nekünk ez akár igénybe vehet egy fél napot,de most nagyon igyekeztünk és 4 óra alatt sikerült :







 Ugyanakkor kissé késésben voltunk,nem volt időnk haza menni buli előtt ezért hazatelefonáltam a bátyámnak.
-Hali.Figyelj értünk tudnál jönni a központhoz,ha még haza is megyünk innen tuti nem fogunk oda érni.Viszont kéne néhány smink cucc az asztalomon vannak.Hozz pudert,rúzst,szájfényt,alapozót,szempillaspirált,tust,ecseteket...
-Lea,én azokat a szarokat mégis,hogy különböztessem meg egymástól?Talán a rúzst felismerem de a többi,mind ugyanolyan..-szakított félbe és hangja egy kétségbeesett kislányéhoz hasonlított.
-Akkor csak tegyél bele egy táskába mindent ami egy kicsit is hasonlít sminkre -gondoltam ezt csak sikerül megoldania.
-Oké.Sietek-tette le a telefont.Fél óra múlva meg is érkezett mi pedig sietve pattantunk be a kocsijába,mindketten hátra ültünk  és egész úton a sminkel bajlódtunk,Luke természetesen egy halom oda nem illő dolgot is belekevert a táskába,de amit kellett elhozta,szóval nem panaszkodtam.

  -Azt hiszem megjöttünk-Luke leparkolt a kocsival és most már nem volt vissza út,ma tényleg bulizni fogunk.Csak remélem,hogy nem fogom annyira megbánni.Ahogy kisszáltunk a kocsiból megcsapott minket a hűvös levegő és az épületből kihallatszó dübbögö zene.Emberek özönlöttek folyamatosan a bejárat felé mi követtük a tömeget és pár perc múlva bent tudtuk magunkat az épületben.Tágas volt,viszont a rengeteg ember miatt kevésbé tűnt annak,mindenhonnan vakító fények világítottak és tisztán ki lehetett venni minden eggyes táncoló vagy éppen piáló embert.
-Aaa buli végre!-Car megfogta a kezemet és magával rántott a tömegbe.Hamar felszabadult és mozogni kezdett a zene ritmusára.Nekem ez nem ment ilyen könnyen,nem igazán volt kedvem még most se ehhez az egészhez de igyekeztem jól érezni magamat és pár perc után kicsit felszabadultabban táncoltam Caroline-al.Luke leült egy asztalhoz és elég látványosan szenvedett,1 óra elteltével viszont leült mellé egy nagyon sötét ruhás lány,beszélgettek,nevetgéltek és én ennek nagyon örültem,remélem Luke végre talál magának egy megfelelő lányt.
-Úristen hát én nekem innom kell valamit-csapodtunk Luke-ékhoz és így végre közelről is láthattam a lányt.Hosszú fekete haja volt és a ruhái is full feketék voltak, az arca nagyon szép volt és így elsőre szimpatikus lánynak tűnt.

-Lányok ő Alice.Alice ő a húgom Lea és a barátnője Caroline-mutatott be minket egymásnak Luke.
-Nos,Alice nincs kedved inni valamit velem ha már egyszer ő nem akar?-mutatott rám Car,akibe már most is elég sok alkohol volt.
-Nekem oké-vonta meg a vállát Alice és pár perc múlva már el is tűntek a tömegbe.
-Na?-löktem meg Luke vállát mosolyogva.
-Mi na?-nevetett fel
-Ne csináld már.Látom rajtad,hogy tetszik neked
-Jó.Talán-húzta félmosolyra az arcát.Bátorítóan megveregettem a vállát majd Carolin-ék keressére indultam.Percek teltek el de sehol nem találtam őket.Leültem a sarokba kicsit távolabb kerülve ezáltal a tömegtől és innen figyeltem az embereket hátha megpillantom a barátnőmet.Viszont Caroline helyett egy csuklyás fiú közelített felém,rámmosolygott majd leült mellém a földre.
-Mit keres egy ilyen szép lány egyedül ezen a bulin?-szólalt meg kifejezetten mély és egyben olyan izgató hangján,amire én azonnal felkaptam a szemem és ekkor láttam meg elösször az ismeretlen srác arcát.Tipikus jó képű de kisfiús arca volt,igazi nőcsábásznak tűnt,akikkel én sose foglalkoztam,valami oknál fogva azért mégis válaszoltam neki,talán csak nem akartam bunkónak tűnni.
-Nem egyedül vagyok.Csak a tömegbe elvesztettem a barátnőmet-válaszoltam mire ő mosolyra húzta a száját.
-Ez jó hír,akkor nem fiúval jöttél.Míg nem kerül elő a barátnőd igazán szórakoztathatnál engem is,tudom,hogy szeretnél táncolni velem-vetette be nálam a csajozós dumáját.Rendes esetbe nálam ez nem hatott volna,viszont most még mindig szívesebben táncolok vele,minthogy egy kis sarokban üldögéljek egyedül.
-Miét is ne?-vontam meg a vállam majd feltápázkodtam a helyemről,a csuklyás srác arcán megjelent a győztesek mosolya és elégedetten mért végig a szemével.
-Várj.Ad oda a telefonod!-nyujtotta a kezét mire én kérdően néztem vissza rá,nem igazán szándékoztam egy idegen fiú kezébe adni a mobilomat.
-Nyugi.Csak a telefonszámomat akarom elmenteni neked,nehogy elfelejtsél engem pár nap múlva,azt nem engedhetem-összehúzott szemöldökkel figyeltem őt végül pedig a kezébe nyomtam amit kért.Pár másodperc múlva vissza is kaptam a kijelzőmön pedig a Cody név dísszelgett.Cody a csuklyás srác.Megfogta a karomat és magával húzott a tömegbe,előtte nem jelentett gondot felszabadulnom,nem igazán érdekelt se ő se a véleménye ő most csak arra jó,hogy elterelje a gondolataimat,lehet hogy ez egy kicsit bunkó dolog  tőlem de nem tehetek mást.Mindig is csak az ilyen fiúk nyomultak rám,a velem egy korú nőcsábászok,de soha nem érdekeltek.Jon más volt,komolyabb,romantikusabb és idősebb is volt nálam ő..NEM!Ma nem gondolhatok rá.Előttem Cody táncolt,aki vélhetőleg észrevette,hogy gondolataim kicsit máshol járnak és nem igazán figyelek rá.Közelebb lépet felém majd a csipömre tette a kezeit és közelebb húzott magához,ezzel valóban elérte,hogy immár rá figyeljek.Arcunkat csak pár centi választotta el egymástól,közelebb hajolt hozzám de mindezt olyan gyorsan tette,hogy kapcsolni se tudtam a következő pillanatban ajkai már az enyémhez tapadtak. Ijedten toltam el Codyt magamtól,akinek arcán csalódott mosoly rajzolodott ki.
-Ne haragudj de én..-kezdtem,azonban Cody félbeszakított
-Ígérem neked,hogy többet nem csókollak meg,míg te magad  nem kéred.És tudom,hogy fogod kérni-hangja határozottan csengett.Ismét közelebb hajolt hozzám,mire én automatikusan hátráltam,felnevetett és egy puszit nyomott az arcomra.
-Látod,betartom az ígéretem-súgta a fülembe majd otthagyott engem egyedül a tömegbe.Nem teljesen értem mi történt most,minden bizonnyal ez a srác csak egy jó estét akart magának azonban erre én nem voltam vevő.A csókkal kapcsolatos kijelentése miatt viszont kissé össze voltam zavarodva,de igazából mindez lényegtelen.Én nem fogom őt keresni,ő meg még a nevemet se tudja.Kizökkentem a gondolataimból és Luke keresésére indultam.Szerencsére őt ott találtam,ahol hagytam,unottan üldögélt és sört iszogatott.
-Segíts megkeresni a lányokat!-kértem
-Én azt hittem,hogy mindvégig veled voltak-állt fel az asztaltól.
-Nem.Itt láttam őket utoljára-Luke tekintete aggódóvá vált,ami érthető is volt.Rá voltunk bízva,ha Car-nek baja esik őt fogják hibáztatni.Percekig eredménytelenül sétálgattunk a tömegben mígnem tapsvihar és sikitózás ütötte meg a fülünket,egy nagyobb emberáradat tolongott az egyik asztal körül,utat törtünk magunknak és a látványtól megkönnyebűlten sóhajtottam fel.Caroline és Alice gugoltak az asztal tetején,a piát egymás szájába öntötték lerendezve egy kisebb fajta műsört az emberek örömére,akik tappsal biztatták a lányokat.Caroline hirtelen piával a kezében Alice felé hajolt és lesmárolta.Én nem lepődtem meg,tudtam hogy Car  képes ilyenekre részegen attól függetlenül,hogy nem biszex vagy lezbikus,ő józanul soha nem tenne ilyet ha pedig iszik elő jön belőle egyfajta vadállat.Luke viszont döbbenten tekintett a lányok felé majd elfordult és megindult a másik irányba,utána futottam és sikerült elkapnom a csuklóját.
-Luke,részegek.Ezt nem kell komolyan venned-mondtam mire ő csak legyintett,tudtam,hogy fáj neki amit látott de nem kéne,hogy komolyan vegye.Ő maga is tudhatná legbelül,hogy Caroline milyen hiszen ismeri évek óta.
-Össze szedem a lányokat és megyünk jó?
-Oké-bólintott és rámutatott az egyik székre jelezve,hogy ő itt fog ránk várni.Nagy erőfeszítések révén vissza kerültem az asztal elé,ahol Car és Alice még mindig csinálták a műsort.
-Na elég lesz!-léptem fel az asztalra és megfogtam a barátnőm kezét majd lerángattam az asztalról ugyanezt megtettem a bátyám goth kiszemeltjével is az emberek legnagyobb bánatára.
-Most miért kellet ezt?Olyan jól elvoltunk.-dölöngélt mellettem Caroline,ha nem tartottam volna meg a karját biztosan elesik.Vissza vittem őket Luke-hoz és már indultunk is haza fele.

 Hajnali fél 5re értünk haza,magunkal hoztuk  Alice-t is mivel túlságosan résszeg volt ahhoz is,hogy elmondja merre lakik.Próbáltunk némán felosonni ez emeletre,de ez közel sem az elképzeléseim szerint történt meg.A két lány piától bűzlöen hangosan kiabáltak,amint beléptünk a házba.Anyáék hálószobájából motoszkálást halottam.Remek.Sikeresen felébresztették őket.
-Luke,vidd fel a szobámba őket,addig én besszélek anyuékkal-vállaltam el a nehezebb feladatot.Amint kimondtam anya már meg is jelent a konyhában és érdeklődve nézett Alice felé,aki egy 5 éves kislányhoz hasonló modon integetett neki.Luke megfogta a lányok csuklóját majd a lépcső felé irányította őket.
-Ki ez a lány Lea?-suttogta anyu
-Egész este velünk volt és nem hagyhattuk ilyen állapotban csak úgy ott-válaszoltam,láttam anyun,hogy mondana még valamit de inkább nem tette.Jóéjszakát kívánt majd visszament a szobájába.Rám két részeg lány és egy agyilag teljesen lefáradt testvér várt a sajátomba.Alice egész éjjel a bátyámmal flörtölgetett,Caroline kidölt én pedig a telefonommal a kezembe ledőltem az ágyamra.Ránéztem a kijelzőre és nem hittem a szememnek.4 nem fogadott hívás Jontól.Honnan tudta meg a számomat?







2015. augusztus 26., szerda

2.rész

2.rész

Sziasztok!:) Meghoztam nektek a második részt és mivel még egy hétig tart a nyári szünet megpróbálom nektek naponta hozni az új részeket,viszont sajnos nemsokára elkezdődik a suli és akkor már csak heti egy max két részt tudok feltenni.Na de addig is itt van nektek az új rész remélem tetszeni fog.

*Niki*


  Hihetetlen éjszakám volt,mármint ne értsétek félre csupán csak annyi történt,hogy hajnalig irogattam Jonnal és el kell hogy mondjam ettől csak még jobban belé szerettem egyszerűen megdöbbentő mennyi közös témánk van és mennyire hasonlítunk egymásra.Folyamatosan csak rá tudok gondolni és tudom ez durva ahhoz képest,hogy eddig csak egyszer láttam és nem töltöttem vele több időt egy óránál ezért nem is értem még magamat se igazán,hogy hogy tudtam ennyi idő alatt így beleszeretni valakibe.Megszerzem őt.Caroline igazi hadi terveket eszelt ki és ahogy ismerem ő ezeket képes is megvalósítani.Lelkemre kötötte,hogy vegyem át az irányítást és hívjam el valahova Jont,megigértem neki,hogy megteszem de még magam se tudom honnan szerzek ehhez bátorságot,valamit viszont muszáj lesz mihamarabb kitalálom mert ha nem Car fogja zaklatni Jont az én nevembe,hát mit is mondhatnék?Ilyenek az igazi barátnők.
 -Basszus L,nem igaz már!Keljél  fel dél van!!-ébredtem Caroline hangjára aki egy párnával ütögetett 
-Aj,hagyj aludni-tettem a kezeimet az arcom elé védekezés képpen.
-Kellett neked hajnalig levelezned a hercegeddel,ráadásul nem jutottál semmire,randira se hívtad ennek így semmi értelme szóval szedd szépen össze magadat és irány a fürdőszoba,cselekednünk kell!-Caroline megfogta a karomat és kiráncigált az ágyból
-Jólvan,jó-sóhajtottam majd a fürdőszoba felé vetettem az irányt
-Car,megyünk ma valahova?-kiabáltam ki a fürdőszobából 
-Megyünk,szóval úgy készülj-válaszolta.Nem tudtam mit tervez mára Caroline de gyorsan fogat mostam,feltettem egy leheletnyi sminket a hajamat pedig kiengedve hagytam.A szobámba érve láttam,hogy a barátnőm a telefonommal a kezében valamit nagyon irogat.
-Mit csinálsz?-néztem rá ijedten 
-Éppen a pasiddal beszélek le egy találkát-mondta tök lazán én pedig közel álltam ahhoz,hogy szívrohamot kapjak.
-Hogy mégis mit csinálsz?-akadtam ki majd kikaptam a kezéből a telomat és ránéztem a megnyitott messsenger beszélgetésre.
 Döbbenten bámultam a telefonom kijelzőjét,percekig egy szó se hagyta el a számat és mindeközbe Caroline csak büszke mosollyal az arcán figyelt engem.
-Te most komolyan úgy köszöntél neki,hogy Csá?!-szólaltam meg percek múlva 
-Jézus Lea neked komolyan ez a legnagyobb bajod?Össze hozok neked egy randit te meg azon sírsz,hogy hogy köszöntem neki.Borzasztó vagy komolyan mondom-akadt ki
-Én nem szoktam így köszönni senkinek..-motyogtam 
-Tudod te,hogy milyen hálátlan vagy?
-Oké,tudom bocsi csak még mindig nem fogtam fel,hogy találkozom vele.Ma.Kettesben.Jézusom.-paráztam be rögtön.
-Nyugi L.Elkísérlek és lélekben veled leszek.Hidd el,hogy minden rendben lesz-biztatott én pedig átöleltem,hálás voltam neki amiért összehozta ezt nekem,nagyon hálás.Caroline jól ismer tudja hogyha ezt magamtól kellett volna megtennem az eltartott volna évekig,nekem még 10 év is kevés a bátorság gyűjtéshez.

 A délelöttöm nagy része a ruha kiválasztásával telt na meg a hajam kivasalásával.Az utobbival rendesen megszenvedtünk és még úgy se lett teljesen egyenes a végeredmény,Caroline erősködött,hogy haggyam göndören mert úgy sokkal jobban áll,de ebben nem értettem vele eggyet.A ruha választásban újabb gondok adódtak.Én semmi képpen nem akartam kihívóan öltözködni Car viszont erősködött,állítása szerint nyugodtan megtehetem hiszen nyár van simán foghatom a jó időre.Végül egy haspolóra és egy farmer shortra sikerült rábeszélnie.
 Hamarabb eljött az 5 óra,mint ahogy én azt elképzeltem,nem voltam még erre felkészülve lelkileg,olyan félelem érzet volt bennem mint még soha.Caroline lebuszozott velem a Burger Kingig,egész úton biztatott és el kell ismernem nagyon jól csinálja,legalábbis magabiztosabban szálltam le a buszról.Lassan sétáltam a Burger King felé,nem akartam túl korán oda érni,még volt majdnem 15 percem ötig.A gyors étterem előtt megálltam és az üvegajtón keresztül rögtön megpillantottam Jont,ezek szerint korábban érkezett ő is.Egy két személyes asztalnál ült és a telefonját nyomkodta,amint megláttam őt egyből görcsbe rándult a gyomrom,ha messziről ilyen hatást vált ki belőlem mi lesz ha bemegyek és leülök vele szembe?Csak remélni tudom,hogy elájulni azért nem fogok.Nagy levegőt vettem és benyitottam az ajtón.Próbáltam minden félelmemet kizárni vagy legalább nem kimutatni és a lehető legnyugottabban odasétálni Jon elé.
-Szia-húzta széles mosolyra az arcát.Imádom a mosolyát,elképesztően szexi ha mosolyog.
-Szia-ültem le és próbáltam nem kimutatni mennyire oda vagyok érte,Car azt mondta próbáljam leplezni,mivel ha rájön,hogy oda meg vissza vagyok érte,akkor nem lesz neki kihívás,hogy megszerezzen  és a fiúk szeretik a kihívásokat,tehát nehezen kaphatónak kell magam mutatnom.
-Mit szeretnél,milyen kaját hozzak?-kérdezte miközben a táskájából előhalászta a pénztárcáját.
-Öhm,csak fagyit-igazság szerint egyáltalán nem voltam éhes,még fagyira se,én nem azért jöttem ide,hogy egyek.
-Biztos?
-Biztos-bólintottam.Jon egy fagyival és valami hamburger menü szerüséggel tért vissza.
-Wow.Te aztán tudsz enni-néztem végig az akár egy hadseregnek elegendő élelmen.
-Mondták már.Na de mesélj,mi újság veled?Hova tűnt a göndör hajad?
-Kivasaltam. Nagyon utálom ha göndör-válaszoltam
-Pedig hidd el nekem,hogy nagyon jól áll.Én szeretem a göndör hajú lányokat-mondta mire én rögtön elpirultam.Car-nek igaza volt,nem kellett volna kivasalnom.

 Rengeteget beszélgettünk pár perc alatt minden eddigi félelmem elillant és teljesen fel tudtam szabadulni,nagyon sokat nevettünk és rettenetesen jól éreztem magam vele.Mesélt a családjáról,hogy a szülei 5 éves korában elváltak,anyukájával és öccsével él együtt de nagyon jól megvannak így hárman és már csak egy barátnő hiányzik az életéből,aki tényleg szereti is  őt.Legszívesebben azt válaszoltam volna neki,hogy én itt vagyok és nálam jobban senki nem fogja szeretni de ezt inkább magamba tartottam.
-Meddig érsz rá?-kérdeztem Jont
-Nyolcig,utána még találkozok egy ismerősömmel és elmegyünk valamerre-felelte.Tehát akkor még volt fél óránk.Fél óra alatt még bármi történhet,bár Jon nem tűnt nyomulós pasinak,a bókolgatáson kívül mást nem tett.
-Tudod,meglepett,hogy eljöttél-hoztam fel a témát
-Miért?Én tényleg nagyon kedvellek,szívesen találkozom veled bármikor
-Ennek örülök-mosolyogtam,a hátra lévő fél óra nagyon gyorsan eltelt,életem legszebb három órája volt ez a mai nap,legalábbis eddig a pillanatig.8 óra fele egy szőke hajú magas lány sétált felénk,reméltem,hogy irányt vált és nem ő lesz Jon ismerőse akivel nyolckor találkozik,de minden reményem elszállt mikor Jon intett a lánynak.Teljesen lefagytam és ahogy közeledett felénk a szőke csaj már a síráshoz is közel álltam.Gyönyörű volt,minden pasi álma.Szőke haj,tökéletes test,konkrétan úgy nézett ki mint egy barbie baba.Jon felállt a helyéről és két puszival köszöntötte a lányt.Na itt lett végem,de ettől függetlenül próbáltam tartani magam előttük és nem mutatni mennyire is fáj ez az egész.Hamis mosolyt erőltettem az arcomra és én is felálltam a székről.
-Jenifer,bemutatom az egyik barátomat Leát-mutatott felém Jon.
-Helló-nézett végig rajtam Jenifer és a tekintete nem kicsit volt ellenséges.
-Szia.Na de én akkor megyek is,nektek további jó szórakozást-játszottam meg a boldog kislányt,akinek semmi baja nincs majd megindultam az ajtó felé.
-Meglesz.Jól éreztem magam Lea,majd még beszélünk-szólt utánam Jon mire én visszafordultam és elmotyogtam valami oké félét.Semmi mást nem akartam csak minél előbb hazaérni,addig ki kell bírnom sírás nélkül de amint kiértem a Burger Kingből az első könnycsepp már el is hagyta a szememet és ezt követte a többi is,próbáltam erős maradni de nem sikerült,ez a lány biztos,hogy nem csak a barátja.Teljesen össze voltam zavarodva,hiszen Jon azt mondta nincsen barátnője,de szeretne eggyet,aki tényleg szereti.Ez a lány lenne a jelölt?Mert ha igen akkor itt nekem semmi esélyem sincs.Én tényleg elhittem,hogy összejöhet,hogy megszerezhetem ezt a fiút,de egy ilyen lánnyal  nem szállhatók versenybe,hozzá képest én csak egy 17 éves tini lány vagyok,aki neki nem jelent akadályt.El kell felejtenem Jont,bármennyire is belé szerettem.Szedtem a lábam amilyen gyorsan csak tudtam és rekord idő alatt haza is értem.A szobámba Caroline már várt,de abba a pillanatban mikor meglátta a kisírt szemeimet arca ijedté és egyszerre dühössé vált.
-Jézusom L!Bántott?-nézett rám aggódva
-Nem-válaszoltam és újra rámtört a sírás.Caroline átölelt én pedig percekig csak sírtam és egyszerűen nem tudtam kinyögni egy szót se.Miután nagy nehezen sikerült lenyugodnom elmeséltem Caroline-nak,mi történt.
-Ez egy igazi barom.Veled találkozik és utána odahív egy másik csajt?Bunkó.Esküszöm,hogy megkeresem és kinyírom-mondta Car dühösen és ha ő dühös,jobb nem tartozkodni a közelében mert még a végén tényleg megöl valakit.

 *Jon szemszöge*


 Egy kis kocsmázás után Jeny-vel éppen hazafele tartottunk,én józan voltam,nem ittam túl sokat ő viszont már teljesen be volt állva,a létezéséről is alig tudott.Vezetés közben a gondolataim össze vissza cikáztak.Nagyon jól éreztem magam Leával,hihetetlenül aranyos és szép lány,viszont még csak 17 éves,ha a haverjaimnak egy ennyi idős lányt mutatnék be biztosan kiröhögnének.Úgy tudják,hogy Jeniferrel járok,viszont ez egyáltalán nem igaz,neki csak akkor kellek ha éppen összevesznek a pasijával vagy ha teljesen részeg,mint most.De Lea tényleg olyan lány akire én mindig is vágytam kedves,vicces aranyos, szép és megért engem kevés emberrel egyezik meg a gondolkodás módom de ő közéjük tartozik.Legszívesebben a napom további részét is vele töltöttem volna,de nem tehettem.Ez a három óra is túl sok idő volt vele,olyan dolgokra gondoltam amikre nem szabadott volna,hogy milyen lehet őt megérinteni,megcsókolni és..Nem ezt nem engedhetem,nem szabad,hogy belesszeressek egy ilyen lányba,ő nálam sokkal jobbat érdemel és bármennyire is szeretnék ebben a pillanatban is vele lenni ez nem fog megtörténni,mellettem egy 22 éves részeg lány ül a kocsiba,aki nem Lea és ez így is van jól.
 Leparkoltam a ház előtt és kisegítettem Jenyt a kocsiból.
-Kicsim te vagy az?-hallottam meg anya hangját rögtön amint beléptem a házba.
-Igen,én vagyok-gyorsan nyomtam egy puszit anyu arcára,aki egy kicsit aggódó tekintettel nézett Jeniferre.
-Jól van?-kérdezte
-Persze,csak kicsit többet ivott a kelleténél,ma este itt alszik-válaszoltam majd szóltam Jenynek,hogy menjen fel a szobámba,mindjárt megyek én is.
-Figyelj Jony,nem akarok én ebbe bele szólni de ez a lány nem szeret téged,csak kihasznál-mondta anyu amint Jeny hallotávolságon kívül került.
-Anya,hagyjuk-nem akartam vele most veszekedni,valahol tudtam,hogy igaza volt de most inkább nem akartam hallgatni ezt.
-Jól van,te tudod-hagyta rám én pedig némi kajával elindultam a szobám felé.Jeny az ágyon feküdt én pedig leültem mellé.
-Enned kéne valamit-javasoltam
-Nem,nem vagyok éhes.Ételre nem-amint ezt kimondta magához rántott és elösször csak gyengéden majd egyre hevesebben csókolt,ajkai szinte falták az enyémet,kezeimmel már a pólója szélét fogtam majd meg is szabadítottam tőle ajkaim a nyakát súrolták ,apró csókokat leheltem rá és szép lassan haladtam lefelé kezeim a melltartója felé haladtak és egy könnyed mozdulattal meg is szabadítottam tőle,ebben a pillanatban megszólalt a telefonja és itt minden véget ért,sietősen nyúlt a telefonja felé aminek kijelzőjén Kevin neve villogott.Kevin,a pasija,akivel állítólag hetek óta nem beszélnek Jenifer ennek ellenére rögtön felvette a telefont én pedig csalódottan feküdtem hanyatt az ágyon.Hogy lehetek ekkora idióta?Mégis mit vártam,hogy ezúttal majd minden más lesz és elfelejti azt a srácot?Tényleg csak kihasznál engem és én ezt hagyom.Mérges voltam magamra,amiért  megint hagytam, hogy hülyítsenek.Ma ott volt előttem egy másik lány,aki sokkal többet ér mint Jenifer és én mégis vele foglalkozom.Utáltam magam.Rettenetesen.
-Bocsi drága,de mennem kell,Kevin hívott hogy most átmehetek és megbeszélhetünk mindent-lépett felém azzal a szándékkal,hogy megcsókoljon én viszont eltoltam magamtól.
-Menj.Feküdjél csak le vele azzal majd biztosan minden rendbe jön köztetek.De ide többet ne gyere-mondtam ki azt amit már rég ki kellett volna mondanom.
-Most meg mi bajod van?-lepődött meg
-Csak menj
-Fogod te még kérni,hogy átjöjjek.Ugy sem tudsz ellenállni nekem-válaszolta és kifelé menet majdnem neki ment az ajtómnak,még ennyi idő alatt se igazán ment ki belőle a pia,de nagyon remélem,hogy erre az estére emlékezni fog.Miután elment felnéztem a facbookra és az egyik üzenetemen megakadt a szemem,Caroline Kennish .Megnyitottam az üzenetet és nem igazán értettem miért ír nekem ilyet egy ismeretlen lány:
Megnéztem az adatlapját és rögtön kiszúrta a szemem az egy közös ismerősünket,Leát.Azt hiszem írnom kéne neki.